Cselekvés és mechanizmus

[ALLERGIA ELLENES], [HISZTAMIN H1 ANTAGONISTA]. A dimenhidrinát a difenhidramin és egy teofillin-származék, a 7-klór-teofillin ekvimolekuláris komplexe. A difenhidramin egy etanol-amin-származék, amely kompetitíven, reverzibilisen és nem specifikusan blokkolja a H1 receptorokat, csökkentve a hisztamin szisztémás hatásait. Érszűkületet és csökkent érpermeabilitást okoz, csökkentve az allergiával járó bőrpírt és ödémát. Részben enyhíti az allergiás folyamatokkal járó tüneteket, például a szempírt és az orrdugulást. Enyhe hörgőtágító hatást is fejt ki, és csökkenti a bőrviszketést. A dimenhidrinát egy nem specifikus H1 antagonista, ami azt jelenti, hogy más receptorokat, például a központi és perifériás kolinerg receptorokat is antagonizálhat. A vér-agy gáton való átjutással és a H1 és muszkarin receptorok blokkolásával szedációt okoz, de enyhébbet, mint az etanol-aminok által okozott. - [MUSZKARIN KOLINERG ANTAGONISTA (M)], hányingercsillapító. A dimenhidrinát egy nem specifikus antagonista, amely képes más receptorokat, például központi vagy perifériás muszkarinreceptorokat is blokkolni. A H1 és a központi kolinerg receptorok blokádja hányingercsillapító hatást fejthet ki, bár ez nem teljesen ismert. Kimutatták, hogy ez a gyógyszer képes gátolni a vestibularis stimulációt, elsősorban az otolikus rendszerben, nagyobb dózisokban pedig a félkörös ívjáratokban keletkező ingereket gátolva. Folyamatos alkalmazás után tolerancia alakult ki a hányingercsillapító hatásokkal szemben.

KÜLÖNLEGES FIGYELMEZTETÉSEK

- A dimenhidrinát elfedheti egyes gyógyszerek ototoxikus hatásait, ezért ajánlott az ezekkel a gyógyszerekkel kezelt betegek akusztikus funkciójának időszakos értékelése.
- Ismeretlen eredetű hányás esetén a gyógyszer alkalmazása előtt ajánlott kizárni a vakbélgyulladás lehetőségét.
- Hőhullám esetén, különösen kisgyermek, idős vagy súlyos betegségben szenvedő beteg esetén ajánlott a beteg hidratáltságának ellenőrzése.
A gyógyszer antiallergiás hatása miatt álnegatív eredményeket adhat az antigén kivonatokkal szembeni túlérzékenység bőrtesztjeiben. Javasoljuk, hogy a gyógyszer adagolását legalább 72 órával a teszt előtt hagyja abba.

PACIENS TANÁCS

- A tünetek megjelenésekor, étkezés közben alkalmazza a gyomorpanaszok csökkentése érdekében. Érzékeny egyéneknél az utazás előtt 1-2 órával is bevehető.

- Az utazás során az adagolás megismételhető, feltéve, hogy betartják az adagok közötti időközöket, és nem lépik túl a maximálisan ajánlott adagot.

- Nyugtató gyógyszerekkel kezelt betegeknek nem ajánlott öngyógyítást végezniük dimenhidrinát termékekkel orvos konzultációja nélkül.

- A kezelés alatt ajánlott kerülni a napsugárzást.

- A kezelés megkezdése előtt a beteg minden krónikus betegségét jelenteni kell az orvosnak.

- A gyógyszer alkalmazása során kerülni kell a szélsőséges hőmérsékletet; hűvös helyen kell tartózkodni, és gondoskodni kell a megfelelő hidratáltságról.

Ez a gyógyszer negatívan befolyásolhatja a vezetési képességét. Kerülje a vezetést, amíg nem biztos benne, hogy a gyógyszer nem befolyásolja Önt jelentősen.

ELLENJAVALLATOK

- A gyógyszer bármely összetevőjével szembeni túlérzékenység. Keresztreakciók más antihisztaminokkal előfordulhatnak; ezért semmilyen H1 antihisztamin alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akiknél túlérzékenységet tapasztaltak a csoport bármely vegyületével szemben. - [ASZTMÁS KRÍZIS]. Egyes szerzők szerint a dimenhidrinát súlyosbíthatja az asztmát; ezért alkalmazása nem ajánlott akut roham alatt. - [PORFÍRIA]. A H1 antihisztaminok porfíros rohamok kialakulásával jártak; ezért nem tekinthetők biztonságosnak ezeknél a betegeknél.

ELŐREHALADT KOR

Az idősek érzékenyebbek az antihisztaminok mellékhatásaira, mint például a szédülés, szedáció, zavartság, hipotenzió és fokozott ingerlékenység, valamint az antikolinerg hatásokra (szájszárazság, vizeletretenció, glaukóma kicsapódása). Az antihisztaminok 65 év feletti betegeknél alkalmazhatók, de fokozott óvatosság szükséges. Ha a mellékhatások továbbra is fennállnak vagy súlyosak, a kezelést abba kell hagyni.

A VEZETÉSRE GYAKOROLT HATÁSOK

- Jelentősen ronthatja a vezetési képességet az álmosság vagy a csökkent reakcióidő miatt. A betegeknek kerülniük kell a vezetést, amíg ésszerűen meg nem győződtek arról, hogy a gyógyszer nem befolyásolja őket károsan.

TERHESSÉG

Állatbiztonság: Patkányokon és nyulakon végzett vizsgálatok, amelyek az emberi adagoknál 20-25-ször nagyobb dózisokat alkalmaztak, nem mutattak ki magzati károsodást.

Biztonságosság embereken: Nem végeztek megfelelő és jól kontrollált vizsgálatokat embereken. A dimenhidrinátot azonban alkalmazták terhességi hyperemesis gravidarum esetén jelentős mellékhatások nélkül. Mindazonáltal beszámoltak a terhesség utolsó két hetében történő alkalmazás és a retrolentális fibroplasia kialakulása közötti lehetséges összefüggésről koraszülötteknél.

Bár nem valószínű, hogy mellékhatásokat okozna, alkalmazása csak akkor elfogadható, ha nincsenek biztonságosabb terápiás alternatívák, és az előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat.

A termékenységre gyakorolt ​​hatások: embereken nem végeztek specifikus vizsgálatokat.

FARMAKOKINETIKA

- Felszívódás: A dimenhidrinát jól felszívódik a bélből, de jelentős first-pass májmetabolizmuson megy keresztül. Egy adag beadása után a hatás 15-30 percen belül jelentkezik, és 3-6 óra alatt éri el a hatását. A Tmax 2 óra.

- Eloszlás: A dimenhidrinát széles körben eloszlik a szervezetben, átjut a vér-agy és a méhlepényi gáton. Kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe is.

- Anyagcsere: Gyorsan és szinte teljes mértékben metabolizálódik a májban.

- Elimináció: A metabolitok a vizelettel ürülnek ki.

JAVALLATOK

- A [UTAZÁSI BETEGSÉGGEL] járó [HÁNYÉR], [HÁNYÁS] és [SZÉDÜLÉS] megelőzése és kezelése.

INTERAKCIÓK

A dimenhidrinát elfedheti az ototoxikus gyógyszerek által kiváltott tüneteket a szédülés vagy ájulás csökkentésével. Hasonlóképpen, fokozhatja más, fényérzékenységi reakciókat okozó hatóanyagok fényérzékenyítő hatását. Gyógyszerkölcsönhatásokat a következő hatóanyagokkal is leírtak: - Etil-alkohol. Az alkohol és a dimenhidrinát egyidejű alkalmazása fokozhatja mindkét anyag szedatív hatását. A kezelés alatt ajánlott kerülni az alkoholfogyasztást. - Antikolinerg szerek (Parkinson-kór elleni szerek, triciklikus antidepresszánsok, MAO-gátlók, neuroleptikumok). A dimenhidrinát más antikolinerg gyógyszerekkel történő alkalmazása fokozhatja az antikolinerg hatásokat; ezért ezt a kombinációt kerülni kell. - Nyugtatók (opioid fájdalomcsillapítók, barbiturátok, benzodiazepinek, antipszichotikumok). A dimenhidrinát és egyidejű alkalmazása szedatív gyógyszerrel fokozhatja az altató hatást. Rendkívüli óvatosság javasolt.

SZOPTATÁS

Állatbiztonság: nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Biztonságosság embereknél: A dimenhidrinát antikolinerg hatásai miatt gátolhatja a laktációt. Kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe is, bár nem ismert, hogy ezek a mennyiségek befolyásolhatják-e a csecsemőt. A gyermekek azonban érzékenyebbek az antikolinerg reakciókra, és gyakrabban tapasztalhatnak paradox hiperexcitabilitási reakciókat. Javasolt a szoptatás abbahagyása vagy a gyógyszer alkalmazásának kerülése.

GYERMEKEK

A dimenhidrinát alkalmazása két év alatti gyermekeknél, különösen újszülötteknél és csecsemőknél nem ajánlott, mivel ők érzékenyebbek lehetnek az antikolinerg mellékhatásokra. Két év feletti gyermekeknél paradox reakciókról számoltak be, fokozott ingerlékenységgel, különösen nagy dózisok esetén; ezért óvatosan kell alkalmazni.

ÚTMUTATÓ A MEGFELELŐ ALKALMAZÁSHOZ

Étellel történő bevétel : Étellel, vízzel vagy tejjel kell bevenni a gyomorpanaszok csökkentése érdekében.

ADAGOLÁS

- Felnőttek és 12 év feletti serdülők: 50-100 mg/4-6 óra. Maximális adag 400 mg/24 óra.
- 7-12 éves gyermekek: 25-50 mg/6-8 óra. Maximális adag 150 mg/24 óra.
- 2-6 éves gyermekek: 12,5-25 mg/6-8 óra. Maximális adag 75 mg/24 óra.
- 2 év alatti gyermekek: a biztonságosságot és a hatékonyságot nem vizsgálták.
Legalább 30 perccel utazás előtt, de lehetőleg 1-2 órával korábban kell bevenni.

ÓVINTÉZKEDÉSEK

- [VESEÜGYI KÁROSODÁS]. A biztonságosságot és a hatékonyságot vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták, de a dimenhidrinát metabolitjai a vizelettel ürülnek, így felhalmozódás léphet fel. Mivel ezek a metabolitok aktívak lehetnek, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, különösen közepes vagy súlyos esetekben (kreatinin-clearance kevesebb, mint 60 ml/perc) szükségessé válhat az adagolási időszakok meghosszabbítása. - [MÁJÜGYI KÁROSODÁS]. A dimenhidrinátot a máj nagymértékben metabolizálja. Májkárosodás esetén a plazmakoncentráció emelkedése fordulhat elő, ami mellékhatások kockázatával jár. Ezeknél a betegeknél a májfunkció mértékétől függően dózismódosításra lehet szükség. - Glaukómában, jóindulatú prosztata hiperpláziában vagy húgyhólyag-elzáródásban, magas vérnyomásban, szívritmuszavarban, myasthenia gravisban, szűkületet okozó peptikus fekélyben vagy bélelzáródásban szenvedő betegek. A dimenhidrinát antikolinerg hatásai miatt ezek az állapotok súlyosbodhatnak; ezért fokozott óvatosság javasolt, és a kezelést abba kell hagyni, ha bármilyen rosszabbodás következik be. - Alsó légúti betegségek, például asztma, tüdőtágulat vagy krónikus obstruktív tüdőbetegség. Egyes szerzők szerint a H1 antihisztaminok antikolinerg hatásuk miatt csökkenthetik a hörgőváladék mennyiségét, növelve azok viszkozitását, ami súlyosbíthatja ezeket az állapotokat. Azonban nincs sok klinikai bizonyíték; mindazonáltal fokozott óvatosság ajánlott ezeknél a betegeknél. Általános szabályként alkalmazásuk nem ajánlott asztmás rohamokban szenvedő betegeknél (lásd Ellenjavallatok). - [EPILEPSZIA]. Óvatosan kell eljárni epilepsziás betegeknél, mivel az antihisztaminok esetenként paradox hiperexcitabilitási reakciókkal jártak, még terápiás dózisokban is, ami csökkentheti a görcsküszöböt. - [VAKGYULLADÁS]. Hányáscsillapító hatásuk miatt zavarhatják a vakbélgyulladás diagnózisát. Ismeretlen eredetű hányás esetén ajánlott előzetesen kizárni a vakbélgyulladást. - Ototoxicitás. A dimenhidrinát jótékony hatással lehet a szédülésre, fülzúgásra és szédülésre, és ezért elfedheti az ototoxikus gyógyszerek, például a parenterális aminoglikozidok, a karboplatin, a ciszplatin, a klorokin és az eritromicin által kiváltott ototoxicitást. - Fényérzékenység. A dimenhidrinát fényérzékenységi reakciókat okozhat, ezért a kezelés alatt ajánlott kerülni a napsugárzást, és fényvédőt használni. - Szélsőséges hőmérsékletek. A H1 antihisztaminok súlyosbíthatják a hőkimerültséget és a hőgutát az antikolinerg hatásuk okozta csökkent izzadás miatt. Az ezekkel a gyógyszerekkel kezelt betegeknek, különösen a kisgyermekeknek, az időseknek és a súlyos krónikus betegségben szenvedőknek, tanácsos kerülniük a nagyon magas hőmérsékletet. Javasolt továbbá a megfelelő higiéniai és étrendi intézkedések betartása, például a megfelelő szellőzés és a hidratálás.

MELLÉKHATÁSOK

A dimenhidrinát mellékhatásai általában enyhék és átmenetiek, gyakoribbak a kezelés első néhány napjában. Más etanol-aminokhoz hasonlóan a dimenhidrinát is főként álmosságot és antikolinerg hatásokat okoz, de a tünetek gyakoriságában és intenzitásában jelentős egyéni eltérések vannak, amelyek leginkább a kisgyermekeket és az időseket érintik. A leggyakoribb mellékhatások a következők: - Emésztési: Hányinger, hányás, székrekedés, hasmenés, gyomortáji fájdalom, étvágytalanság és szájszárazság. Ezek a tünetek csökkenthetők az antihisztamin étkezés közbeni bevételével. - Neurológiai/pszichológiai: Az álmosság gyakori (1-9%), különösen a kezelés elején, és általában 2-3 nap után csökken. Fejfájásról, szédülésről és szédülésről is beszámoltak. Kivételesen paradox ingerlékenység eseteit figyelték meg, különösen kisgyermekeknél. Ez a fokozott ingerlékenység álmatlansággal, idegességgel, zavartsággal, remegéssel, ingerlékenységgel, eufóriával, delíriummal, palpitációval és akár görcsrohamokkal is jelentkezik. - Szív- és érrendszeri: Alkalmanként, és általában túladagolás esetén, tachycardia, palpitáció és egyéb szívritmuszavarok, például extraszisztolé vagy szívblokk előfordulhat. Ezek a hatások antikolinerg aktivitásnak tudhatók be. Alkalmanként hipotenziót vagy magas vérnyomást is jelentettek. - Légzőrendszeri: Alkalmanként előfordulhat a hörgőváladék viszkozitásának növekedése, ami megnehezítheti a légzést. - Urogenitális: A kolinerg blokád miatt vizeletretenció és szexuális impotencia jelentkezhet. - Hematológiai: Ritkán beszámoltak hemolitikus anémiáról, agranulocitózisról, leukopéniáról, thrombocytopeniáról vagy pancitopéniáról. - Szemészeti: Az antikolinerg aktivitás miatt glaukóma és látászavarok, például mydriasis, homályos látás vagy kettős látás előfordulhatnak. - Allergiás/bőrgyógyászati: Antihisztaminok szisztémás alkalmazása után túlérzékenységi reakciók léphetnek fel, amelyek akár anafilaxiához is vezethetnek. Fényérzékenységi reakciók intenzív napfénynek való kitettség után is előfordulhatnak dermatitisszel, viszketéssel, bőrkiütésekkel és eritéma kialakulásával.

TÚLADAGOLÁS

Tünetek: A tünetek általában 2 órán belül jelentkeznek, bár akár 18 óráig is eltarthatnak, és gyakran változóak, súlyosabbak gyermekeknél és 65 év felettieknél. Leírtak mérsékelt központi idegrendszeri depressziót szedációval és apnoéval, kardiovaszkuláris összeomlást, fokozott ingerlékenységet álmatlansággal, hallucinációkat, remegést vagy görcsrohamokat, valamint antikolinerg tüneteket, például szájszárazságot, homályos látást és vizeletretenciót. 41,8°C feletti láz is előfordulhat. A legsúlyosabb esetekben, különösen gyermekeknél, a tünetek súlyosbodhatnak, ami hipotenzióhoz, görcsrohamokhoz, légzésdepresszióhoz, eszméletvesztéshez, kómához és halálhoz vezethet. Kezelés: A kezelés a gyógyszer kiürülésének elősegítését célzó szokásos intézkedésekből áll. A hánytatók adása általában hatástalan. A gyomormosás azonban előnyös lehet, ha a bevétel óta kevesebb mint 3 óra telt el. A beteget nyugodtan kell tartani a központi idegrendszeri stimuláció minimalizálása érdekében. A görcsrohamok felnőtteknél diazepámmal, gyermekeknél fenobarbitállal kezelhetők 5-6 mg/kg dózisban. A hipotenzió vazopresszorokkal kezelhető, bár az adrenalin kerülendő, mivel tovább csökkentheti a vérnyomást. Szükség esetén intubációra és lélegeztetésre lehet szükség. Analeptikumok alkalmazása nem ajánlott, mivel görcsrohamokat válthatnak ki.