Zöldhályog. Okok, tünetek, kezelés

Mi a zöldhályog?

A zöldhályog olyan kórképek csoportja, amelyeket a látóidegrostok fokozatos pusztulása jellemez, ezek a rostok továbbítják a szem és az agy közötti információt. Ennek következtében fokozatosan szűkül a látótér, és végül vaksághoz vezethet.

Két fő típusa van a zöldhályognak:

• Zártzugú zöldhályog (az elülső szemcsarnok folyadékának keringése hirtelen elzáródik; ennek a folyadéknak a gyors felhalmozódása hirtelen, súlyos és fájdalmas szemnyomást okozhat; sürgős problémáról van szó)
• Nyílt zugú zöldhályog (tüneteket nem okoz; ez a betegség annyira lassan is előrehaladhat, hogy a látás visszafordíthatatlanul károsodhat, mielőtt bármilyen más jel megjelenne)

A zöldhályog leggyakrabban idősebb betegeknél fordul elő (a 75 év feletti korosztályban a zöldhályog előfordulása 3%), de kialakulhat gyermekeknél, akár újszülötteknél is.

A szembe beáramló folyadék mennyiségének el kell folynia. A folyadék egy úgynevezett elvezető zugon keresztül távozik. Ez a folyamat biztosítja a szem belső nyomásának stabilitását, amit intraokuláris nyomásnak (IOP) neveznek. Ha azonban az elvezető zug nem működik megfelelően, a folyadék felhalmozódik, és a szem belső nyomása megemelkedik, ami károsítja a látóideget. A látóideg több mint egymillió apró idegrostból áll. Olyan, mint egy elektromos kábel, amely sok kis vezetékből áll. Ahogy ezek az idegrostok elhalnak, „vak” foltok alakulnak ki a látásban. Ezeket a foltokat előfordulhat, hogy nem veszi észre, amíg a rostok jelentős része el nem pusztul.

A betegség kialakulásának oka lehet:

• az elülső szemcsarnok folyadékának keringésének zavara, ami a folyadék kiáramlásának szabályozatlanságához vezet;
• túl magas intraokuláris nyomás (IOP);
• a látóideg és a retinális ganglionsejtek pusztulása.

A betegség alattomos volta abban rejlik, hogy sok zöldhályogos eset még előrehaladott stádiumban is felismeretlen marad. Ugyanakkor a látásélesség évente körülbelül 10%-kal csökken, és a látóidegfő teljes károsodása 1-2 év alatt következhet be.

A betegség korai felismerése és megfelelő terápiája a látás lehető leghosszabb ideig történő megőrzését teszi lehetővé.

A zöldhályog megjelenési formái:

1. elsődleges;
2. másodlagos;
3. veleszületett, ideértve az infantilis és fiatalkori zöldhályogot is.

A zöldhályog kialakulásának kockázatának kitettek:

• idősek;
• akiknél családi halmozódás figyelhető meg a betegségben;
• negroid rassz;
• akik glükokortikoszteroidokat (GCS) szednek (ezek a glaukóma esetén kerülendő gyógyszerek közé tartoznak);
• magas intraokuláris nyomásban szenvedők (IOP).

A zöldhályog tünetei

A nyílt zugú zöldhályogra jellemző, hogy mindkét szemet érinti. A betegség általában 35 éves kor után kezdődik és tünetmentesen halad előre. Előfordulhat, hogy észreveszi:

• homályos látás epizódjai;
• vakfoltok, amelyek idővel megnőnek és egyesülnek;
• feszültségérzés a szemekben;
• a perifériás látás csökkenése.

A zártzugú zöldhályog 40 éves kor után alakul ki, és az esetek körülbelül 20%-át teszi ki. Jellemző rá az időnként fellépő akut roham. A zártzugú zöldhályog tünetei:

• erős szemfájdalom;
• szivárványszínű körök a szem előtt;
• a szem vörössége;
• homályos látás.

A zöldhályognál gyakori általános tünetek is előfordulhatnak: esti szemfáradtság, a szemek nehézségi érzése, vizuális terhelés során jelentkező fáradtság, könnyfolyás vagy a szem könnyezése a könnycsatorna betegsége nélkül.

A zöldhályog kezelése

A betegség késői stádiumaiban visszafordíthatatlan látásvesztés következik be. Az egyetlen célzott kezelés az intraokuláris nyomás csökkentése, hogy megelőzzük a látószervben zajló kóros folyamatokat. Ehhez glaukómaellenes gyógyszereket és sebészi eljárásokat alkalmaznak.

Ha gyógyszeres terápiával az IOP nem csökkenthető, sebészeti beavatkozás válhat szükségessé. A zöldhályog kezelésére alkalmazzák a lézeres ciklofotokoagulációt és a klasszikus sebészeti eljárásokat.

IOP-csökkentő szerek

Az IOP-t csökkentő gyógyszerek közé tartoznak a prosztaglandinok, a nem szelektív és szelektív β-blokkolók, az α-adrenerg agonisták, valamint a helyi és szisztémás szénanhidráz-gátlók. A helyi glaukómakezelések szemcsepp formájában alkalmazandók. Mindezek a készítmények megtalálhatók a szemcseppek szekcióban weboldalunkon.

Elsővonalbeli gyógyszerek

A prosztaglandinok növelik az intraokuláris folyadék áramlását - Monopost, Lumigan. Ezek a leghatékonyabbak, biztonságosak és kényelmesek a használat szempontjából: csak naponta egyszer, este kell alkalmazni őket.

Hosszú távú használatuk szemirritációhoz vezethet. Ebben az esetben Alocross segíthet.

Alocross szemcsepp, 8 ml, Off Italia

23

€ 17,40

Vásárlás

Alternatívaként alkalmazhatók szelektív béta-blokkolók, amelyek csökkentik az intraokuláris folyadék termelését - Betaxolol, Timolol, Fortinol. Ezeket a szemcseppeket naponta kétszer kell alkalmazni, hatásuk a nap folyamán tart, de mellékhatásokat okozhatnak.

Másodvonalbeli készítmények

Az α-adrenerg receptor agonisták növelik a kiáramlást és csökkentik az intraokuláris folyadék termelését - Simbrinza, Brimonal.

A helyi szénanhidráz-gátlók (Azopt, Azarga) a folyadéktermelés gátlásán keresztül hatnak.

Az IOP-csökkentő terápiát évente 2-3 alkalommal, 1-2 hónapon át végzik, gyógyszerek váltogatásával.

Az akut roham és a fejfájás enyhítésére glaukómában szisztémás szénanhidráz-gátlókat adnak, például acetazolamidot tabletta formájában.

A legjobb szemcseppek kiválasztása bonyolult, mert minden eset egyedi.

A zöldhályog megelőzése

Bár a zöldhályogra nincs gyógymód, mivel a betegség kialakulásához vezető pontos okok nem ismertek, a szakemberek néhány ajánlást említenek a megelőzés érdekében.

• Rendszeres szemvizsgálatok. Ez különösen fontos, ha kockázati tényezőkkel rendelkezik, vagy a családban előfordul a betegség.
• Egészséges életmód és kiegyensúlyozott étrend, valamint rendszeres fizikai aktivitás segíthet szabályozni az intraokuláris nyomást.
• Vitamin- és tápanyagbevitel létfontosságú.
• Kerülje a stresszfaktorokat, lazítson különböző meditációs technikákkal és terápiákkal.

A zöldhályog egy olyan betegség, amely idővel előrehaladhat, és súlyos esetekben vaksághoz vezethet. Ennek a problémának a diagnózisát szakember állapítja meg egy sor speciális vizsgálat alapján, és az egyénre szabott kezelés segíthet a látás megőrzésében.