Hatás és mechanizmus

[ALLERGIA ELLENES], [HISZTAMIN H1 ANTAGONISTA]. A dimenhidrinát a difenhidramin és egy teofillin-származék, a 7-klór-teofillin ekvimolekuláris komplexe. A difenhidramin egy etanol-amin-származék, amely kompetitíven, reverzibilisen és nem specifikusan blokkolja a H1 receptorokat, csökkentve a hisztamin szisztémás hatásait. Érösszehúzódást és csökkent érpermeabilitást okoz, csökkentve az allergiával járó bőrpírt és duzzanatot. Részben enyhíti az allergiás reakciókkal járó tüneteket, például a szempírt és az orrdugulást. Enyhe hörgőtágító hatást is fejt ki, és csökkenti a bőrviszketést.
A dimenhidrinát egy nem specifikus H1-antagonista, ami azt jelenti, hogy más receptorokat is képes antagonizálni, például a központi és perifériás kolinerg receptorokat. A vér-agy gáton való átjutással és a H1- és muszkarinreceptorok blokkolásával szedatív hatást fejt ki, de enyhébbet, mint az etanolaminok által okozott.

- [MUSZKARIN KOLINERG ANTAGONISTA (M)], hányingercsillapító. A dimenhidrinát egy nem specifikus antagonista, amely képes más receptorokat, például központi vagy perifériás muszkarinreceptorokat is blokkolni. A H1 és a központi kolinerg receptorok blokádja hányingercsillapító hatást fejthet ki, bár ez nem teljesen ismert. Kimutatták, hogy ez a gyógyszer gátolhatja a vestibularis stimulációt, elsősorban az otolikus rendszerből, nagyobb dózisokban pedig a félkörös ívjáratokból származó ingereket gátolva. A hányingercsillapító hatásokkal szembeni toleranciát folyamatos használat után figyeltek meg.

Farmakokinetika

Szájon át történő alkalmazás:

- Felszívódás: A dimenhidrinát jól felszívódik a bélből, de jelentős first-pass májmetabolizmuson megy keresztül. Egy adag beadása után a hatás 15-30 percen belül jelentkezik, és 3-6 óra alatt éri el a hatását. A Tmax 2 óra.

- Eloszlás: A dimenhidrinát széles körben eloszlik a szervezetben, átjut a vér-agy és a méhlepényi gáton. Kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe is.

- Anyagcsere: Gyorsan és szinte teljes mértékben metabolizálódik a májban.

- Elimináció: A metabolitok a vizelettel ürülnek ki.

Utasítás

- [UTAZÁSI BETEGSÉG]. Az utazással összefüggő [HÁNYÉR], [HÁNYÁS] és [SZÉDÜLÉS] megelőzése és kezelése.

Adagolás

- Felnőttek és 12 év feletti serdülők: 50-100 mg/4-6 óra. Maximális adag 400 mg/24 óra.

- 7-12 éves gyermekek: 25-50 mg/6-8 óra. Maximális adag 150 mg/24 óra.

- 2-6 éves gyermekek: 12,5-25 mg/6-8 óra. Maximális adag 75 mg/24 óra.

- 2 év alatti gyermekek: a biztonságosságot és a hatékonyságot nem vizsgálták.
Legalább 30 perccel utazás előtt, de lehetőleg 1-2 órával korábban kell bevenni.

Útmutató a megfelelő alkalmazáshoz

Étellel, vízzel vagy tejjel bevéve csökkentse a gyomorpanaszokat.

- Tabletták: a tablettákat egészben nyelje le, vagy gyümölcslében, illetve cukros italokban feloldva.

Ellenjavallatok

- A gyógyszer bármely összetevőjével szembeni túlérzékenység. Keresztreakciók más antihisztaminokkal előfordulhatnak, ezért a H1 antihisztaminok alkalmazása nem javasolt olyan betegeknél, akiknél túlérzékenységet tapasztaltak ebbe a csoportba tartozó bármely vegyülettel szemben.

- [ASZTMATIKUS KRÍZIS]. Egyes szerzők szerint a dimenhidrinát súlyosbíthatja az asztmát, ezért alkalmazása akut roham esetén nem ajánlott.

- [PORFÍRIA]. A H1 antihisztaminok porfíriás rohamok kialakulásával hozhatók összefüggésbe, ezért ezeknél a betegeknél nem tekinthetők biztonságosnak.

Óvintézkedések

- [VESEKÁROSODÁS]. A biztonságosságot és a hatékonyságot vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták, de a dimenhidrinát metabolitjai a vizelettel ürülnek, így felhalmozódás léphet fel. Mivel ezek a metabolitok aktívak lehetnek, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, különösen közepes vagy súlyos esetekben (kreatinin-clearance kevesebb, mint 60 ml/perc) szükségessé válhat az adagolási időszakok meghosszabbítása.

- [MÁJKÁROSODÁS]. A dimenhidrinátot a máj nagymértékben metabolizálja. Májkárosodás esetén a plazmakoncentráció emelkedése fordulhat elő, ami mellékhatások kockázatával jár. Ezeknél a betegeknél a májfunkció mértékétől függően dózismódosításra lehet szükség.

Glaukómában, jóindulatú prosztata hiperpláziában vagy húgyhólyag-elzáródásban, magas vérnyomásban, szívritmuszavarban, myasthenia gravisban, szűkületet okozó peptikus fekélyben vagy bélelzáródásban szenvedő betegek. A dimenhidrinát antikolinerg hatásai miatt ezek az állapotok súlyosbodhatnak; ezért fokozott óvatosság javasolt, és a kezelést abba kell hagyni, ha bármilyen rosszabbodás jelentkezik.

- Alsó légúti betegségek, például asztma, tüdőtágulat vagy krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD). Egyes szerzők szerint a H1 antihisztaminok antikolinerg hatásuk miatt csökkenthetik a hörgőváladék mennyiségét, növelve azok viszkozitását, ami súlyosbíthatja ezeket az állapotokat. Mindazonáltal korlátozott mennyiségű klinikai bizonyíték áll rendelkezésre; mindazonáltal fokozott óvatosság ajánlott ezeknél a betegeknél. Általános szabályként alkalmazásuk nem ajánlott asztmás rohamokban szenvedő betegeknél (lásd Ellenjavallatok).

- [EPILEPSZIA]. Óvatosság szükséges epilepsziás betegeknél, mivel az antihisztaminok esetenként paradox módon fokozott ingerlékenységgel társultak, még terápiás dózisokban is, és ezért csökkenthetik a görcsküszöböt.

- [VAKGYULLADÁS]. Hányáscsillapító hatása miatt befolyásolhatja a vakbélgyulladás diagnózisát. Ismeretlen eredetű hányás esetén ajánlott előzetesen kizárni a vakbélgyulladást.

- Ototoxicitás. A dimenhidrinát jótékony hatással lehet szédülés, fülzúgás és szédülés esetén, így elfedheti az ototoxikus gyógyszerek, például a parenterális aminoglikozidok, a karboplatin, a ciszplatin, a klorokin és az eritromicin által kiváltott ototoxicitást.

- Fényérzékenység. A dimenhidrinát fényérzékenységet okozhat, ezért a kezelés alatt kerülni kell a napsugárzást, és fényvédő krémmel kell védekezni.

- Szélsőséges hőmérsékletek. A H1 antihisztaminok súlyosbíthatják a hőkimerülést és a hőgutát az antikolinerg hatásuk okozta csökkent izzadás miatt. Az ilyen gyógyszereket szedő betegeknek, különösen a kisgyermekeknek, az időseknek és a súlyos krónikus betegségben szenvedőknek, tanácsos kerülniük a nagyon magas hőmérsékletnek való kitettséget. Javasolt továbbá a megfelelő higiéniai és étrendi intézkedések betartása, például a megfelelő szellőzés és a hidratálás.

Tanácsok a betegnek

- A tünetek megjelenésekor, étkezés közben alkalmazza a gyomorpanaszok csökkentése érdekében. Érzékeny egyéneknél az utazás előtt 1-2 órával is bevehető.

- Az utazás során az adagolás megismételhető, feltéve, hogy betartják az adagok közötti időközöket, és nem lépik túl a maximálisan ajánlott adagot.

- Álmosságot okozhat, ezért óvatosság ajánlott vezetés közben, és nem szabad gyógyszerekkel vagy más nyugtatókkal, például alkohollal kombinálni.

- Nyugtató gyógyszerekkel kezelt betegeknek nem ajánlott öngyógyítást végezniük dimenhidrinát termékekkel orvos konzultációja nélkül.

- A kezelés alatt ajánlott kerülni a napsugárzást.

- A kezelés megkezdése előtt a beteg minden krónikus betegségét jelenteni kell az orvosnak.

- A gyógyszer alkalmazása során kerülni kell a szélsőséges hőmérsékletet; hűvös helyen kell tartózkodni, és gondoskodni kell a megfelelő hidratáltságról.

Különleges figyelmeztetések

- A dimenhidrinát elfedheti egyes gyógyszerek ototoxikus hatásait, ezért ajánlott az ezekkel a gyógyszerekkel kezelt betegek akusztikus funkciójának időszakos értékelése.

- Ismeretlen eredetű hányás esetén a gyógyszer alkalmazása előtt ajánlott kizárni a vakbélgyulladás lehetőségét.

- Hőhullám esetén, különösen kisgyermek, idős vagy súlyos betegségben szenvedő beteg esetén ajánlott a beteg hidratáltságának ellenőrzése.

A gyógyszer antiallergiás hatása miatt álnegatív eredményeket adhat az antigén kivonatokkal szembeni túlérzékenység bőrtesztjeiben. Javasoljuk, hogy a gyógyszer adagolását legalább 72 órával a teszt előtt hagyja abba.

Interakciók

A dimenhidrinát elfedheti az ototoxikus gyógyszerek által kiváltott tüneteket a szédülés vagy ájulás csökkentésével. Hasonlóképpen fokozhatja más, fényérzékenységi reakciókat okozó hatóanyagok fényérzékenyítő hatását. Továbbá, gyógyszerkölcsönhatásokat írtak le a következő hatóanyagokkal:

- Etil-alkohol. Az alkohol és a dimenhidrinát együttes alkalmazása fokozhatja mindkét anyag nyugtató hatását. A kezelés alatt ajánlott kerülni az alkoholfogyasztást.

- Antikolinerg szerek (Parkinson-kór elleni szerek, triciklikus antidepresszánsok, MAO-gátlók, neuroleptikumok). A dimenhidrinát más antikolinerg gyógyszerekkel történő együttes alkalmazása fokozhatja az antikolinerg hatásokat, ezért ezt a kombinációt kerülni kell.

- Nyugtatók (opioid fájdalomcsillapítók, barbiturátok, benzodiazepinek, antipszichotikumok). A dimenhidrinát és egy nyugtató gyógyszer egyidejű alkalmazása fokozhatja az altató hatást. Rendkívüli óvatosság javasolt.

Terhesség

FDA terhességi B kategória. Patkányokon és nyulakon végzett, az emberi adag 20-25-szörösével végzett vizsgálatok nem mutattak ki magzati károsodást. Megfelelő és jól kontrollált emberi vizsgálatokat nem végeztek. A dimenhidrinátot azonban terhességi hyperemesis gravidarum esetén jelentős mellékhatások nélkül alkalmazták. Mindazonáltal beszámoltak a terhesség utolsó két hetében történő alkalmazás és a retrolentális fibroplasia kialakulása közötti lehetséges összefüggésről koraszülötteknél. Bár a magzati károsodás lehetősége csekélynek tűnik, ezt a gyógyszert csak akkor szabad alkalmazni, ha az előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat.

Szoptatás

A dimenhidrinát antikolinerg hatásai miatt gátolhatja a laktációt. Kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe is, bár nem ismert, hogy ezek a mennyiségek befolyásolhatják-e a csecsemőt. A csecsemők azonban érzékenyebbek az antikolinerg reakciókra, és gyakrabban tapasztalhatnak paradox hiperexcitabilitási reakciókat. Javasolt a szoptatás abbahagyása vagy a gyógyszer alkalmazásának kerülése.

Gyermekek

A dimenhidrinát alkalmazása két év alatti gyermekeknél, különösen újszülötteknél és csecsemőknél nem ajánlott, mivel ők érzékenyebbek lehetnek az antikolinerg mellékhatásokra. Két év feletti gyermekeknél paradox reakciókról számoltak be, fokozott ingerlékenységgel, különösen nagy dózisok esetén; ezért óvatosan kell alkalmazni.

Idősek

Az idősek érzékenyebbek az antihisztaminok mellékhatásaira, mint például a szédülés, szedáció, zavartság, hipotenzió és fokozott ingerlékenység, valamint az antikolinerg hatásokra (szájszárazság, vizeletretenció, glaukóma kicsapódása). Az antihisztaminok 65 év feletti betegeknél alkalmazhatók, de fokozott óvatosság szükséges. Ha a mellékhatások továbbra is fennállnak vagy súlyosak, a kezelést abba kell hagyni.

A vezetésre gyakorolt ​​hatások

A dimenhidrinát jelentősen ronthatja a gépjárművezetéshez és/vagy gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeknek kerülniük kell a veszélyes gépek, beleértve a gépjárművek kezelését is, amíg nem biztosak abban, hogy a gyógyszer nem befolyásolja őket károsan.

Mellékhatások

A dimenhidrinát mellékhatásai általában enyhék és átmenetiek, és gyakoribbak a kezelés első néhány napjában. Más etanol-aminokhoz hasonlóan a dimenhidrinát elsősorban álmosságot és antikolinerg hatásokat okoz, de a tünetek gyakorisága és intenzitása jelentős egyéni variabilitást mutat, leggyakrabban a kisgyermekeket és az időseket érintve. A leggyakoribb mellékhatások a következők:

- Emésztési. [HÁNYÉR], [HÁNYÁS], [SZÉKREKEDÉS], [HASMENÉS], [GYOMORTÁNYI FÁJDALOM], [ÉTVÉRETLENSÉG], [SZÁJSZÁRAZSÁG]. Ezek a tünetek csökkenthetők az antihisztamin étkezés közbeni bevételével.

Neurológiai/pszichológiai. Az álmosság gyakori (1-9%), különösen a kezelés kezdetén, és általában 2-3 nap után csökken. Fejfájásról, szédülésről és szédülésről is beszámoltak. Ritkán paradox ingerlékenységet figyeltek meg, különösen kisgyermekeknél. Ez a fokozott ingerlékenység álmatlansággal, idegességgel, zavartsággal, remegéssel, ingerlékenységgel, eufóriával, delíriummal, palpitatióval és akár görcsrohamokkal is jelentkezik.

- Szív- és érrendszeri. Alkalmanként, és általában túladagolás esetén, előfordulhat tachycardia, palpitáció és egyéb szívritmuszavarok, például extraszisztolé vagy szívblokk. Ezek a hatások antikolinerg aktivitásnak tudhatók be. Alkalmanként hipotenziót vagy magas vérnyomást is jelentettek.

- Légzőrendszeri. Esetenként előfordulhat a hörgőváladék viszkozitásának növekedése, ami megnehezítheti a légzést.

- Urogenitális. A kolinerg blokád miatt vizeletretenció és szexuális impotencia léphet fel.

- Hematológiai. [HEMOLITIKUS ANÉMIÁT], [AGRANULOCITÓZIST], [LEUKOPÉNIÁT], [THROMBOPÉNIÁT] vagy [PANCITOPÉNIÁT] ritkán írtak le.

- Szemészeti. Az antikolinerg aktivitás miatt [GLAUKÓMA] és [LÁTÁSI ZAVAROK], például [MIDRIAZIS], [HOMLOKZATOS LÁTÁS] vagy [KETTŐS SZEMLE] előfordulhat.

- Allergiás/bőrgyógyászati. Antihisztaminok szisztémás alkalmazását követően túlérzékenységi reakciók léphetnek fel, amelyek akár anafilaxiához is vezethetnek. Fényérzékenységi reakciók is előfordulhatnak intenzív napfénynek való kitettség után, dermatitisszel, viszketéssel, exantémás kiütésekkel és eritéma kialakulásával.

Túladagolás

Tünetek: A tünetek általában 2 órán belül jelentkeznek, bár akár 18 óráig is eltarthatnak, és gyakran változóak, súlyosabbak 65 év feletti gyermekeknél és felnőtteknél. Leírtak mérsékelt központi idegrendszeri depressziót szedációval és apnoéval, kardiovaszkuláris összeomlást, álmatlansággal járó fokozott ingerlékenységet, hallucinációkat, remegést vagy görcsrohamokat, valamint antikolinerg tüneteket, például szájszárazságot, homályos látást és vizeletretenciót. 41,8°C feletti láz is előfordulhat.
A legsúlyosabb esetekben, különösen gyermekeknél, a tünetek súlyosbodhatnak, hipotenzióval, görcsrohamokkal, légzésdepresszióval, eszméletvesztéssel, kómával és halállal.
Kezelés: A kezelés a gyógyszer kiürülésének elősegítését célzó szokásos intézkedésekből áll. A hánytatók adása általában hatástalan. A gyomormosás azonban hasznos lehet, ha a bevétel óta kevesebb mint 3 óra telt el.
A beteget nyugodt állapotban kell tartani a központi idegrendszeri stimuláció minimalizálása érdekében. A görcsrohamok felnőtteknél diazepámmal, gyermekeknél fenobarbitállal kezelhetők 5-6 mg/kg dózisban. A hipotenzió vazopresszorokkal kezelhető, bár az adrenalin kerülendő, mivel tovább csökkentheti a vérnyomást.
Szükség esetén intubációra és lélegeztetésre lehet szükség. Analeptikumok alkalmazása nem ajánlott, mivel görcsrohamokat válthatnak ki.