Cselekvés és mechanizmus

- Központi hatású köhögéscsillapító (dextrometorfán) és köptető (guaifenesin) kombinációja.

KÜLÖNLEGES FIGYELMEZTETÉSEK

- Javasolt a beteg megfigyelése a bántalmazás jeleinek észlelése érdekében.

- Kerülni kell a dextrometorfán és a MAOI antidepresszánsok kombinációját, legalább 14 nap szünetet kell hagyni a két gyógyszer alkalmazása között.

PACIENS TANÁCS

- Álmosságot okozhat, ezért óvatosság ajánlott vezetés közben, és nem szabad gyógyszerekkel vagy más nyugtatókkal, például alkohollal kombinálni.

- A beteg viselkedésében vagy hangulatában bekövetkező bármilyen változást jelenteni kell az orvosnak.

- Az orvost értesíteni kell, ha a beteg antidepresszánsokkal kezelik.

- Ha egyhetes kezelés után a köhögés továbbra is fennáll, vagy erős fejfájással, lázzal vagy bőrkiütéssel jár, ajánlott orvoshoz fordulni.

- A kezelés alatt ajánlott sok vizet inni.

ELLENJAVALLATOK

- A készítmény hatóanyagaival vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

- [ASZTMATIKUS KÖHÖGÉS].

- Köhögés, amelyet túlzott köpködés kísér.

-[LÉGZÉSI ELÉGTELENSÉG].

- MAO-gátló antidepresszánsokkal, szerotonin-visszavétel-gátló antidepresszánsokkal (SSRI-kkel), bupropionnal, linezoliddal, prokarbazinnal és szelegilinnel történő egyidejű vagy az azt megelőző 2 hétben alkalmazott kezelés.

- Fruktóz intoleranciában szenvedő betegek.

- 2 év alatti gyermekek.

ELŐREHALADT KOR

Az idős betegek hajlamosabbak a dextrometorfán mellékhatásaira, bár ennek a gyógyszernek jobb a biztonságossági profilja, mint a kodeinnek. Mindazonáltal óvatosan ajánlott alkalmazni.

A VEZETÉSRE GYAKOROLT HATÁSOK

A dextrometorfán egyes betegeknél enyhe szedációt okozhat, ami jelentősen rontja a gépjárművezetéshez és/vagy gépek kezeléséhez szükséges képességeiket. A betegeknek kerülniük kell a veszélyes gépek, beleértve az autókat is, kezelését, amíg nem biztosak abban, hogy a gyógyszer nem befolyásolja őket károsan.

TERHESSÉG

A guaifenesin terhesség alatti alkalmazásával kapcsolatban nem végeztek állatkísérleteket, illetve embereken nem végeztek vizsgálatokat, és bár embereknél a dextrometorfánnal kapcsolatban nem írtak le problémákat, alkalmazása ezekben az esetekben nem ajánlott.

JAVALLATOK

- SZÁRAZ és improduktív köhögéssel (irritáló köhögés, ideges köhögés) és köpködéssel járó hurutos folyamatok tüneti kezelése.

INTERAKCIÓK

- Antiaritmiás szerek (amiodaron, kinidin). Dextrometorfán toxicitás eseteiről számoltak be antiaritmiás szerekkel való egyidejű alkalmazás esetén, valószínűleg a köhögéscsillapító anyagcseréjének gátlása miatt. Szükség lehet az adag módosítására.

- Antidepresszánsok (MAOI-k, SSRI-k). Súlyos mellékhatások, köztük halálos kimenetelűek is jelentkeztek, amikor a dextrometorfánt MAOI-kkal együtt adták be. Ezeket a tüneteket szerotonin szindróma jellemzi izgatottsággal, izzadással, izommerevséggel és magas vérnyomással. Hasonló tüneteket figyeltek meg, amikor a dextrometorfánt szelektív szerotonin-visszavétel-gátlóval, például paroxetinnel kombinálták. Ez a szindróma a dextrometorfán májban történő metabolizmusának gátlása miatt alakulhat ki. Nem zárható ki, hogy ez a kombináció más szerotonerg gyógyszerekkel, például a szibutraminnal együtt is előfordulhat. Ezért ajánlott kerülni ezt a kombinációt, és a dextrometorfánt legalább 14 napig nem szabad alkalmazni az antidepresszánssal végzett kezelés befejezése után.

- Coxibok. Farmakokinetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a dextrometorfán plazmakoncentrációja megemelkedhet celekoxib, parekoxib vagy valdekoxib együttes alkalmazása esetén. Ez a hatás a dextrometorfán májban történő metabolizmusának gátlásának tudható be.

- Köptetők és mukolitikumok. A köhögési reflex gátlása tüdőelzáródást okozhat megnövekedett mennyiségű vagy folyékony hörgőváladék esetén.

- Központi idegrendszeri depresszánsok. Egyidejű alkalmazásuk más, központi idegrendszeri depresszánst okozó gyógyszerekkel fokozza a dextrometorfán depresszáns hatását.

SZOPTATÁS

Nem ismert, hogy a dextrometorfán és a guaifenesin kiválasztódik-e az anyatejbe, és ha igen, ez befolyásolhatja-e az újszülöttet. Javasolt a szoptatás abbahagyása vagy a gyógyszer alkalmazásának kerülése.

GYERMEKEK

A dextrometorfán biztonságosságát és hatékonyságát két év alatti gyermekeknél nem vizsgálták, ezért alkalmazása nem ajánlott. A dextrometorfánt két év feletti gyermekeknél is alkalmazták, és kimutatták, hogy kevesebb mellékhatással jár, mint a kodein. A gyermekek, és különösen a fiatalabb gyermekek azonban fogékonyabbak lehetnek a gyógyszer mellékhatásaira.

ÚTMUTATÓ A MEGFELELŐ ALKALMAZÁSHOZ

- Szájon át szedhető oldat: A szájon át szedhető oldat közvetlenül vagy más folyadékban feloldva is bevehető. A gyógyszer bevétele után egy pohár vizet kell inni.

A kezelés alatt ajánlott sok vizet inni.

ADAGOLÁS

"SZÁJON ÁT ALKALMAZANDÓ OLDAT"

- Felnőttek: 1-2 teáskanálnyi (5 ml) (10-20 mg dextrometorfán) / 4-6 óra. Maximum 60 ml (120 mg dextrometorfán) / 24 óra.

6-12 éves gyermekek: 5 ml (5-10 mg dextrometorfán) 1/2-1 teáskanálnyi oldat 4-6 óránként. Maximum 30 ml (60 mg dextrometorfán) 24 óránként.

ADAGOLÁS MÁJELÉGTELENSÉG ESETÉN

Csökkentse az adagot a felére.

ÓVINTÉZKEDÉSEK

- Tartós vagy krónikus köhögés. Fokozott óvatosság javasolt olyan betegeknél, akiknél dohányzás, asztma, tüdőtágulat, légzési elégtelenség és/vagy produktív köhögés okozta köhögés jelentkezik, mivel a köhögési reflex gátlása ronthatja a köptetést és növelheti a légutak ellenállását. Ha a köhögés több mint egy hétig fennáll, vagy magas lázzal, bőrkiütésekkel vagy tartós fejfájással jár, orvosnak kell megvizsgálnia a beteg állapotát.

- Orvosi javaslat nélkül ne adja 2 év alatti gyermekeknek.

- A kezelés során ritkán előfordulhat a reakcióidő csökkenése vagy álmosság, amit gépjárművezetés vagy veszélyes gépek kezelése során figyelembe kell venni.

- Ne adja be szedált, legyengült vagy ágyhoz kötött betegeknek.

- A kezelés alatt ne fogyasszon alkoholtartalmú italokat.

- [MÁJBETEGSÉG]. A dextrometorfán a májban metabolizálódik, ezért [MÁJELÉGTELENSÉG] vagy bármilyen májbetegség esetén a gyógyszer felhalmozódása előfordulhat. Adagmódosításra lehet szükség (lásd Adagolás).

- Óvatosan kell alkalmazni szív- vagy vesebetegségben, [MAGAS VÉRNYOMÁSBAN], [DIABÉTESZBEN], [EPILEPSZIÁBAN] és [KRÓNIKUS ALKOHOLIZMUSBAN] szenvedő betegeknél.

- Függőség. A dextrometorfánnal való függőség és visszaélés nagyon ritka, bár néhány esetet jelentettek. Rendkívüli óvatosság ajánlott, és a betegeket, különösen a gyermekeket szorosan ellenőrizni kell a visszaélés jelei, például hangulatingadozások, szokások vagy megjelenés megváltozása, tanulási nehézségek, nagy mennyiségű köhögéscsillapító termék helytelen használata, gyógyszerek eltűnése az otthoni gyógyszeres szekrényből vagy megjelenésük a gyermek szobájában.

- [ATÓPIÁS DERMATITISZ]. A dextrometorfán alkalmazása hisztamin felszabadulásával járhat, ezért atópiás dermatitisben szenvedő betegeknél kerülni kell az alkalmazását.

A SEGÉDANYAGOKKAL KAPCSOLATOS FIGYELMEZTETÉSEK

Ez a gyógyszer segédanyagként aszpartámot tartalmaz. Az aszpartám fenilalanin-forrást tartalmaz, amely káros lehet a fenilketonuriában (PKU) szenvedők számára. A fenilalanin egy ritka genetikai rendellenesség, amelyben a fenilalanin felhalmozódik, mert a szervezet nem képes megfelelően kiválasztani. 10 mg aszpartám 5,61 mg fenilalaninnak felel meg.

MELLÉKHATÁSOK

A dextrometorfán és guaifenesin együttes alkalmazása során a következő mellékhatásokat jelentették, amelyek gyakoriságát nem lehetett pontosan megállapítani:

- Emésztési: [SZÉKREKEDÉS], [HÁNYÉR], [HÁNYÁS] és gyomor-bélrendszeri panaszok.

- Neurológiai/pszichológiai: egyes esetekben [ÁLOMOSSÁG], szédülés, [FEJFÁJÁS], [FORDULÓSZÉDÜLÉS] és ritkábban mentális [ZAVARTSÁG] fordult elő.

- Allergiás/bőrgyógyászati: [URTICARIA], [BŐRKIÜTÉSEK].

SEGÉDANYAGOKKAL KAPCSOLATOS MELLÉKHATÁSOK

Ez a gyógyszer szorbitot tartalmaz. A napi 10 g-nál nagyobb szorbit szájon át történő bevétele enyhe hashajtó hatású lehet, és hasmenést okozhat.

TÚLADAGOLÁS

Tünetek: A dextrometorfán terápiás tartománya meglehetősen széles, és túladagolás után általában nem okoz jelentős toxikus hatásokat. Valójában a szokásosan alkalmazott dózis akár 100-szorosának alkalmazása sem okozott súlyos mellékhatásokat. Hányingert, hányást, álmosságot, szédülést, homályos látást miosissal, a sugártest bénulása miatti mydriázist, nystagmust, zavartságot, ingerlékenységet, nyugtalanságot, idegességet és ingerlékenységet, ataxiát, vizeletretenciót, kábulatot és toxikus pszichózist okozhat. Alkalmanként enyhe légzésdepresszió és kóma is előfordulhat. Gyermekeknél hallucinációkat, csalánkiütést, álmatlanságot és fokozott ingerlékenységet, letargiát vagy járási zavarokat is okozhat.

Kezelés: Mivel ez egy opiát, légzésdepresszióval vagy eszméletvesztéssel járó túladagolás esetén intravénás naloxon adható. A gyógyszer eliminációját erőltetett hánytatással és gyomormosással kell elősegíteni. Ezt követően aktív szén adható.

Ha a bevétel óta több mint két óra telt el, tüneti kezelést kell kezdeni. Görcsrohamok esetén a benzodiazepinek intravénásan vagy rektálisan adhatók be, a beteg életkorától függően.

Szükség esetén segített lélegeztetést indítanak.